|
Japán nyelvlecke kezdőknek (a MJBT hírlevele alapján) Az a betű helyén rövid, ún. palóc á hangot kell ejteni. | Ohajó gozaimasz! Konnicsi wa! Konban wa! Ojaszumi nasai! | Jó reggelt kívánok! Jó napot kívánok! Jó estét kívánok! Nyugodalmas jó éjszakát! |
| Arigató gozaimasz. | Köszönöm szépen! | | Dó itasimaste. | Nem tesz semmit! (Válasz az "arigató gozaimasz"-ra.) | | XY to mósimasz. | XY-nak hívnak. | | Hadzsimemaste! Kanpai! Szajónara! | Örülök, hogy megismertem! Egészségünkre! (koccintásnál) Viszontlátásra! |
| Kovács János to mósimasz. | Kovács Jánosnak hívnak. | | Hadzsimemaste. | Örülök, hogy megismerhettem. | | Tanaka Kaoru to mósimasz. | Tanaka Kaorunak hívnak. |
A japánban, ahogy a magyarban is, a családnév áll elől, utána következik a személynév. A beszédpartner neve után álló szan szócska a magyar úr, asszony, stb... udvarias megszólítási formának felel meg. A kérdés végén a japán mondtaban nem kérdőjelet tesznek, hanem egy szócskát, a "ka" morfémát. Egy másik nyelvtani szócska, a va, melyet a ha hiraganával írunk, az után a szó vagy kifejezés után áll, amely a mondandónk témáját fejezi ki. A japán nyelvben az ige alakja személyben és számban nem változik, tehát: desz: vagyok, vagy, van, stb... . | Kovács szan va hangarídzsin desz ka. | Kovács úr magyar? | | Hai, vatasi va hangarídzsin desz. | Igen, én magyar vagyok. | | Tanaka szan va nihondzsin desz ka. | Tanaka úr japán? | | Hai, vatasi va nihondzsin desz. | Igen, én japán vagyok. |
Mint láttuk, a vatasi azt jelenti: én. A te, maga, ön névmsoknak a japánban az anata felel meg. A japánban a kérdőszó nem állhat a mondat elején, csak a végén. (folytatjuk...)
|
Japán nyelvlecke 
