Magyarországról

Magyarország
Magyar konyha

Linkgyűjtemény

Hasznos linkek
Kezdőlap arrow Rendezvények
Rendezvények
Előadás japáni utamról PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Schwerlichovszky László   
2015. június 21. vasárnap 17:30

Japánban jártam…..

 

A Tóvárosi Nyugdíjasok Baráti Társasága felkérésére, május 12-én, video-vetítéssel egybekötött élménybeszámolót tartottam a Társaság bázisintézményében, a Tóvárosi Általános Iskolában. A felkérést örömmel vállaltam, legalább nosztalgiázhattam. Nem is beszélve arról, hogy régi (bár lenne még régebbi) szokásomhoz híven, belföldi és számtalan külföldi utam során, mindenkor naplót vezettem/vezetek, így örömömre szolgált, hogy 2000. április 1-től 10-ig, többnyire esténként íródott naplómat előszedhettem és ekkor készített videómmal együtt bemutathattam népes és érdeklődő közönségemnek.

Örömmel emlékezhettem e csodálatos, élményekben gazdag, tíz napos útra.

Végtelen öröm számomra, hogy két nagyszerű ember útitársa lehettem. Dr.Hidasi Judit és Dr.Vihar Judit japanológusok, egyetemi tanárok, akik évekig tanultak és tanítottak japán egyetemeken. Mindkét Hölgy kedves, közvetlen és szívesen vettek szárnyaik alá. Az ő ismereteikkel végtelen sok segítséget kaptam, hasznos információt nyújtottak számomra mindvégig, messzemenően megkönnyítették kint létemet. Végtelen hálás vagyok érte. Sok szeretettel gondolok rájuk mindenkor.

 Nos, szerencsés hallgatóságot kaptam, a jelenlévő, nem kis létszámú nyugdíjasok lelkesen figyeltek és számtalan kérdést tettek fel. Hálás közönség volt, két és félórán keresztül! (Igaz, kedves Feleségem többször is fülembe súgta, ne fáraszd már tovább szegény nyugdíjasokat!) Kedves barátom, Bóvári János mérnök úr, biztosította a technikai felszerelést, technikai hátteret.

 

  

        Schwerlichovszky László

  a Magyar-Japán Baráti Társaság

  székesfehérvári  Klubjának elnöke

 
Japánban jártam.. PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Schwerlichovszky László   
2013. november 13. szerda 18:26
Japánban jártam… A Magyar-Japán Baráti Társaság székesfehérvári Klubja és a Vörösmarty Mihály Könyvtár Budai úti Tagkönyvtára „Japánban jártam….” című előadás-sorozatát folytatva, 2013.október 18.-án tartotta soros előadását. Meghívott vendég-előadónk, Tolvajné Zalka Éva „Két és fél hét Japánban” címen tartott vetítettképes előadást, teltház mellett! Éva asszony nagyszerű képeket bemutatva mesélt Japánban töltött két és fél hetéről. A Friendship Force Egyesület tagjaként került Japánba, a félmilliós lakossággal bíró, Matsuyama városába, amely a négy fősziget legkisebb szigetén – Shikoku szigetén található. Éva asszony még a bevezetőjében elmondotta, hogy őt igazán nem is a csodálatos látnivalók, a különleges épületek és fantasztikus szentélyek érdekelték és kötötték le igazán, hanem a személyi kontaktusok, a japán emberekkel való személyes kapcsolatok, kölcsönös érzelmi megnyilvánulások. Remekül érezte magát, kellemes és nagyon vidám „házigazdákkal” volt szerencséjük találkozni. Meglepő volt számunkra, hogy Éva asszony vendéglátóik meglehetősen nagy házban élnek és az épület belső berendezése inkább európai, mint japán. Megcsodálták a nagyszerű állapotban lévő Matsuyamai Kastélyt, és a benne található gazdag kiállítást. Megtekintették a közelben található Dógo-településen lévő Onszen meleg-forrás épületét. Valahol azt olvastam,:”ez az az épület,amelynél tervezője az új épületben álmodja vissza az ősi japán építészet formakincsét!” Nos, e számomra oly tetsző mondatból a lényegét emelném ki, s ajánlanám magyar építészeink figyelmébe, különösen falvaink oly ronda és színtelen sátortetős épületei helyett! A „forrás” nálunk sem alábbvaló!Éva asszonyék megcsodálták Kyotót, ezt a csodálatos ősi várost, amelyet minden Japánba látogató turistának látnia kell. Megcsodálták a híres Arany-pavilont (Kinkakudzsit), a pompás Császári-parkot. Aztán, mesélt Éva asszony a csodáról: Japán nemzeti hegyéről – a Fudzsi Szanról, melynek láttán, valami megmagyarázhatatlan csodálatos érzés fogta el. Örömükre a ( a nyolc ösvény közül) a második ösvényig gyalogoltak el! Irigyeltem Éva asszonyt! Ez valahogy az én életemből (eddig még?!), bizony kimaradt.Aztán a sok-sok csoda közül Tokió. Órákig mesélhetnék még…,mondotta Éva asszony! - és ismét a japán emberekről szólt, hálát adva a Kamiknak, csupa derűs, vidám, vendégszerető, nagyszerű emberekkel találkozott, nagyszerű barátokra tett szert. Japán örök élmény marad!S a jelenlévők örömmel hallgatták az előadást, olykor még pisszegést sem hallottunk! Remek, érdekes előadás volt, lekötött mindenkit. A következő előadáson is itt leszünk – mondták oly sokan. S ennek, mi a szervezők, aztán igazán örülünk, ez a célunk, hogy minél többen megismerjék a japán kultúrát, minél több barátot szerezzünk e távoli népnek, japán Barátainknak.
 
Meghívó PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Schwerlichovszky László   
2013. október 15. kedd 15:59
Példa kép
 
Kiállítás PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Schwerlichovszky László   
2013. szeptember 24. kedd 14:38
Image
Utolsó frissités ( 2013. szeptember 24. kedd 14:42 )
 
Vendégünk Lászlóné Ilike. PDF Nyomtatás E-mail
2009. november 20. péntek 15:06
„Japánban jártam……...    

A Magyar-Japán Baráti Társaság székesfehérvári Klubja, a székesfehérvári Városi Könyvtárral közösen 2009.november 05.-én szervezte meg  Japánban jártam…..,több mint négy éve sikeres,soron következő,  élménybeszámoló programját.

Vendégünk volt László Istvánné, Ilike, „civilben” pedagógus, édesanya, nagymama, akinek lánya és veje több mint kilenc éve élnek és dolgoznak Japánban, s két bájos kis unokája is kint születet. Ilike kétszer látogatta meg Japánban élő családját. Volt mit mesélni. A vendéget alaposan kifaggattam, személyes kérdésekkel próbáltam finoman „provokálni”, hogy zavartalanul megnyíljon, kitárulkozzon előttünk.

Ám nem kellett, Ilike lévén pedagógus is, remek előadó, remek mesélő, abszolút természetes személy, úgy mesélt, amire általában családja, szűk barátai körében képes az ember. Mondandója jól felépített volt, s minden második mondatában benne volt, unokáival való megható találkozása, a Nagyi szeretete, féltése. Mellesleg a két kislány japán óvodába jár, s remekül lesik el a japán nyelv fortélyait. Ám otthon, a szülők szigorúan magyarul társalognak a gyerekekkel.

Mikor először utazott Japánba, az óriás gép főleg japán utasokkal volt tele. Néki is sikerült átélni az ily hosszú utazás „magányosságát.” Telve izgalommal, kiváncsisággal. Közben majdnem „eltérítették”, ám nem hagyta magát rábeszéli, hogy ne az eredeti terv szerint folytassa útját Oszakába, hol már várta veje, s onnan vonattal tovább Kanazawába. S mesélt arról a nagyszerű pillanatról, mikor először pillantotta meg kis unokáit. Titokban még talán könnyezett is Ilike, a múlt felidézésekor. Szerencsés alkat, s ez által nekünk is szerencse volt, hogy minden iránt érdeklődő ember, mindent megfigyel, s rögzít. Szívesen mesélt veje és lánya munkatársaival, barátaikkal való találkozásokról, az önálló bevásárlásokról, a hétköznapokról, a remek közös kirándulásokról.

Ha látogatóba megy Családjához, mi az, amit biztos, hogy visz magával?- kérdeztem. S találtam!Hát pirospaprikát, az biztos. Kintlétekor magyaros ételeket szokott főzni, ám lánya most már a japáni ételekben is igyekszik otthon lenni, főleg ha kevés az ideje. Közeleg a Karácsony. Együtt, vagy külön-külön?- kérdeztem Ilikét. Hát, valószínű az utóbbi, s láthatólag elérzékenyült kicsit. Kérdéseimre adott kimerítő válaszai után sok-sok fotót vetített nekünk, mindenegyes képhez magyarázatot is fűzve. Köszönjük Ilike. Kellemes este volt. Visszavárjuk még újabb élménybeszámoló(k)ra. 

                                                                                    Schwerlichovszky László  

 

 

Image
Megkérdezném még.....

Utolsó frissités ( 2009. november 20. péntek 16:08 )
 
<< Első < Előző 1 2 Következő > Utolsó >>

Találatok 1 - 9 / 14

Web design and development by Impexsoftdesign