Jokoszó, Jamamoto-szan! Isten hozta Jamamoto-szan! A Magyar-Japán Baráti Társaság székesfehérvári klubja, a Városi könyvtárral közösen, december 10-én, szervezte meg a „Japánban jártam…” előadássorozatának decemberi programját. Ám ezúttal változtatni kellett a címen, ugyanis vendégünk Jamamoto Cugio-szan Oszakából érkezett, tehát rendhagyó módon ezt a címet választottuk: „Japánból jöttem…” . A magamfajta amatőr riporternek rémálma, ha beszélgető partnere sorozatosan, egyszerű tőmondatokban válaszol a feltett kérdésekre. Ez esetben ugyancsak nehéz kerek, a jelenlévő hallgatóság számára érdekes, jó hangulatú beszélgetést összehozni. Ám ezúttal is szerencsém volt, hiszen a novemberi foglalkozásunkon felkért, vendégkén jelenlévő, Jamamoto-szan közvetlen, igen jó humorú, szívesen mesélő, anekdotázni szerető, szimpatikus 62 éves úr volt. A hallgatóság többször tapssal jutalmazta válaszait. Az előadás derekán origamit csináltatott a hallgatósággal eredeti japán origami-papírból, melyet pillanatok alatt osztott szét, s közben ő derült rajta a legjobban. Jamamoto szan mindenki kedvence lett pillanatok alatt. 
– Arra a kérdésemre, tudja-e – hogy alig érkezett meg Fehérvárra, máris híres ember lett, hiszen igen kellemesen írtak róla a FM. Hírlapban, a Fehérvári 7 Nap-ban, és a mai napon ugyancsak a FM. Hírlapban Silye Sándor halmozta el kérdéseivel: Jamamoto-szan, a rá jellemző természetességgel, mosolyogva azt válaszolta, hogy a cikkekről tud, elolvasni azonban nem tudta, ahhoz még keveset tud magyarul, és híressé majd a munkájával szeretne válni. – Megkértem Jamamoto-szant, meséljen magáról: hol él Japánban, mivel foglalkozik? Oszakában élek, korábban egy oszakai profi tollaslabda egyesületnek voltam az edzője, mesteredző, sőt az Olimpikonok Világszövetségének is munkatársa. (Örömmel újságoltam Jamamoto-szannak, hogy volt szerencsém Oszakában járni,a DAI-ICHI Hotelban laktam és nagyon jól éreztem magamat az ő városában.) – Mennyire jelentős sport a tollaslabda Japánban? Mekkora a tömegbázisa? Milyenek a feltételek e sporthoz? Hazámban profikat edzettem, több mint 200 ezer igazolt versenyző él Japánban, csak Oszakában 60 ezer igazolt tollaslabdázó van. Japánban népszerű sport a tollaslabda. Nagyon jó feltétek között dolgozhatunk. Támogatóink az Önkormányzatok, a nagyobb cégek és természetesen jelentős szponzorunk az Állam. – Ön sok helyen megfordult a világban, mennyire sikeres, mennyire elfogadott, mennyire népszerű a tollaslabda Amerikában, Európában? Inkább az ázsiai helyzetről tudnék beszámolni, azt ismerem jobban, sokat edzősködtem például Nepálban, ahol szívesen dolgoztam. Amerikában inkább a klasszikus tenisz az uralkodó, s ott komoly pénzek forognak egy-egy neves versenyen. Ez jellemző talán Ny-Európában is. – Hogy került Magyarországra, mennyit tudott rólunk, magyarokról? Miért pont Magyarország? Bevallom, vajmi keveset tudtam Magyarországról. Annyit igen, hogy valahol Közép-Kelet Európában van. De többet tudtam a magyar zenéről, Lisztről, Kodályról, Bartókról. Őket sokan ismerik Japánban. Aztán az Olimpikonok Világszövetségében hallottam Magyarországról, s úgy döntöttem jövök. – Mennyit tudott a magyar Tollaslabda Egyesületekről? Hol hallott először Székesfehérvárról, a Bánhegyi Gábor vezette Albatoll Sport Egyesületről? Úgy tudom a szövetség három egyesületet ajánlott Önnek? Miért Székesfehérvár? Miután kapcsolatba kerültem a budapesti szövetséggel, három egyesületet ajánlottak. A székesfehérvári egyesületről leírtak számomra igazán megnyerőek voltak, s miután Bánhegyi Gábor úrral is beszéltem, egyértelművé vált, hogy Székesfehérvárt választom. Nem bántam meg. Bánhegyi úr szeretné elérni, hogy Fehérvár jelentős tollaslabda központtá váljon, különösen az utánpótlás tekintetében. Nos, én ebben szeretnék maximálisan a segítségükre lenni. Mint említettem, Oszakában profi egyesületeknél tevékenykedtem, ez napi nyolc órás edzéseket jelentet, egészen más feltételek mellett, sajnos itt másfél óra áll rendelkezésünkre. – Körünkben köszönthetem Bánhegyi Gábor urat, a fehérvári Albatoll SE vezetőjét, és néhány tollaslabda-játékost is. Megkérném Bánhegyi úr, röviden beszélne Ön az egyesület helyzetéről? Milyen a kapcsolatuk az önkormányzattal, vannak-e szponzoraik, van-e bázisintézményük? Megfelelőnek tartja-e egyesületük reklám-propaganda tevékenységét?Nos, az önkormányzattal jó a kapcsolatunk, a szponzorok támogatása, hát, közismert. Célunk az eredményesség, a tollaslabda-sport fejlesztése, az utánpótlás erősítése. Ám minden sportegyesület hatékony működéséhez elengedhetetlen, hogy saját bázishelye legyen, ahol a folyamatos edzések feltétele biztosított, megfelelően képzett edzők közreműködésével. Meggyőződésem, Jamamoto-szan jelentős segítséget nyújt nekünk abban a három hónapban, amit velünk tölt. Ami a SE reklám-propaganda tevékenységét, ebbéli lehetőségeinket illeti, hatékonyabbá kell tenni, intenzívebben kell keresnünk a megfelelő kapcsolatrendszereket, a fehérvári sportszerető társadalom megnyerését, támogatásuk bővítését. Ezért is szívesen jöttünk az Önök rendezvényére, és kísértük ide örömmel Jamamoto szant. – Kedves Jamamoto-szan, Ön önzetlenül vállalta az Albatoll SE segítését. Minek tekinti Ön ezt, küldetésnek, sportdiplomáciának? Őszintén megmondom, még ezen nem gondolkodtam. Valahogy túl nagy szavaknak tartom e két minősítést.. Nekem ez kihívás, magam vállalta feladat, melyet tisztességgel el akarok végezni ebben a rövid három hónapban, melyet Fehérváron fogok tölteni. – Sikerült-e barátokat szerezni e rövid idő alatt? Volt-e ideje városnézésre, beletekinteni Fehérvár mindennapjaiba? (Jamamoto arcán kedves mosoly.) Nos, igen rövid ideje vagyok még Fehérváron, ám azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy Bánhegyi úr barátságát sikerült elnyernem. Tettem már sétát a városban, bevallom a Bory-várban még nem jártam. – Úgy tudom, érdeklődik a magyar kultúra iránt? Látogatást tett a Vörösmarty Színházban is? Sőt, azt is hallottam, hogy szívesen énekelne it,t valamelyik városi kórusban? Bárhol jártam, vagy járok a világban, feltétlen érdekel az ottani nép kultúrájának számtalan szegmentje. A színházi kultúra, a zenei kultúra. Mint említettem már, nagyon sok japán előtt nem ismeretlen Liszt, Bartók és Kodály munkássága. Tisztelem a magyar muzsikusokat, a magyar zenét, a magyar népzenét, elsősorban a klasszikusokat kedvelem. Ami a kórusban való éneklést illeti, már megtörtént. Kórustaggá váltam.(Ragyogott Jamamoto arca!) Tudják, én keresztény vagyok, itt ismeretségbe kerültem egyházi személyekkel, s ők lehetőséget adtak a kórusban való énekléshez.(Jamamoto elkezdett dúdolni magyarul egy népdalt!) – Van-e tudomása arról, hogy kb. hány keresztény él Japánban és mely területén jellemző a kereszténység nagyobb megléte? Tudomásom szerint kb. kétmillió keresztény él hazámban, és Japán valamennyi régiójában megtalálhatók a keresztények. (Örömmel említettem meg Jamamoto-szannak első japánnyelv tanáromat, Kanazava atyát, aki már igen korán, 1949-ben Japánba utazott, hogy a japánok között híveket szerezzen a katolikus vallásnak. Ennél azért sokkal szélesebb körű tevékenységet folytatott, a béke követeként hidat vert Magyarország és Japán között a két nép, a két kultúra összekapcsolását szolgálta. Több, mint három évtizedet töltött Japánban, főként Kanazava városában. A város előtti tisztelgésül vette fel, kapta meg annak nevét.) – Meddig marad Magyarországon, ha hazatér, tartja-e majd a kapcsolatot a fehérváriakkal? 2009 márciusáig maradok Fehérváron, illetve Magyarországon. Természetesen szívesen tartom majd a kapcsolatot a fehérváriakkal, ám ez rajtuk is múlik. – Örömmel venné-e, ha egyszer Bánhegyi úr csapata az oszakai tollaslabdázókkal vívna csatát, és segítségére lenne-e a fehérváriaknak? Természetesen nagy örömömre szolgálna ez a viadal, és az is természetes volna részemről, hogy a fehérváriak segítségére lennék. Ezt követően Jamamoto-szan lehetőséget kért arra, hogy felfedje előttünk rövid itt tartózkodása során nyert észrevételeit. Majd huncutul, zsebéből előszedet egy cédulát, – ebből is láthattuk, hogy készült e találkozásra – és felsorolta néhány észrevételét: 1. Itt, a szállodákban radiátorok vannak és azok kellemes meleget biztosítanak. Nálunk, Oszakában nincsenek radiátorok, ám vannak légkondicionáló készülékek, melyek nyáron hűtenek, és télen meleget fújnak 2. Itt, a férfiak és nők nyíltan az utcán, vagy bárhol, egymás kezét fogják. Mi, japánok szégyenlősek vagyunk, ezt nem merjük megtenni, csak nagy titokban, (és huncutul mosolygott) ám azonnal elkapjuk kezünket, ha valaki feltűnik a láthatáron. 3. A magyar színházakban a földszinten hosszú sorok vannak, amelyek kényelmetlenné teszik a sor közepére való bejutást, vagy kijutást. Különösen kellemetlen, ha az ember, későn érkezik. A japán színházakban rövid széksorok vannak, bármikor bejöhet, kimehet, anélkül, hogy a többieket, vagy az előadást kellemetlenül zavarná. Hozzátette, - nagyot nevetve, - hogy azért ül, ha teheti emeletre, mert ott nem kell félnie, hogy az olyan alacsony termetű, mint ő is, nem látja a produkciót, ha netán, egy nagydarab ember ülne éppen eléje. 4. Ugyancsak fura volt számára, a fordított közlekedésben részt venni, ha lelép a járdáról, mindig mondania kell magában, hogy most erre nézz, aztán arra nézz. 5. Imád termálfürdőbe járni, Japánban erre bőven van lehetősége, imádja a 40-48 fokos meleg fürdőket. Így hát, örömmel ment egy magyarországi termálfürdőbe, ahol vidáman bemászott a medencében, és csak kapkodta a levegőt. Majd megfagyott, a víz csupán 32 fokos volt. Mindezek után megemlítettem Jamamoto-szannak, hogy biztosítom, nemcsak Bánhegyi Gábor barátságát nyerte el, hanem az itt lévő hallgatóság minden egyes tagját immár barátjának tekintheti. Jamamoto-szan derűsen körbe nézett, meghajolt és vidáman kérte a jelenlévőket: Ha meglátnak a városban valahol, nyugodtan csapjanak a vállamra, és mondják: Hello, Jamamoto! Kedves Jamamoto-szan! Köszönjük, hogy elfogadta meghívásunkat, örülünk, hogy vendégünk volt, köszönjük Önnek ezt a vidám, kellemes estét.! Dómo arigató gozaimasz! Szaranaru szeikó ga arimasz jó ni, mata Jamamoto-szan ga Hangarí de óku no szubarasii keiken ga eraremasz jó ni, szoste kongo to mo nagaku go-kjórjoku itadakemasz jó ni negatte orimasz. Sok sikert és nagyon sok szép élményt kívánunk Magyarországon, és reméljük minél tovább tart majd az együttműködésünk! Jamamoto-szan, Szajónara! Schwerlichovszky László a Magyar-Japán Baráti Társaság székesfehérvári Klubja elnöke és Király Róbert |
Rendezvények 
