A kettős évforduló alkalmából, partner intézményeinkkel közösen elhatároztuk, hogy a Füvészkertben vásárolt japán cseresznyefák ünnepélyes keretek között kerülnek elültetésre, mintegy jelképet állítva a magyar-japán baráti kapcsolatoknak.

Április 30-án Enying városában,a református templom kertjében  került sor szakura-ünnepségre,mely része volt  egyébként a Tinódi Lantos Sebestyén református Általános Iskola 13.-születésnapi program-sorozatának. A facsemete mellé Kató Balázs keramikus művész készített míves emléktáblát, amelyre egy bibliai idézet is felírásra került:”Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt,és nem fogynak el hajtásai.” (Jób 14, 7). A meglepetés erejével hatott, amikor Demény István rézfúvós-tanár úr a japán himnusz, majd a magyar himnusz dallamaival ajándékozta meg a jelenlévőket. A megnyitó ünnepi beszédemben felidéztem a két évforduló mögötti történelmi korszakokat, az egyes korszakokra jellemző gazdasági, kulturális, oktatási kapcsolatrendszereket, utalva azok kivonatos jellemzőire. Külön kiemelve a mai kapcsolatok töretlen fejlődését, a kettős évforduló jegyében a várható, kölcsönös, színvonalas programok szervezését hazánkban és a távoli Japánban. Ünnepi megemlékezésében Tóth Dezső, Enying város polgármestere a fát, mint szimbólumot, az ifjúság jelképeként aposztrofálta, azt az ifjúságot, amely továbbvivője, és éltetője lesz majd e két nép, országhatárokon, földrészeken átívelő, őszinte barátságának. Iván Géza református lelkész, igazán felemelő beszédében a fa reménységét emelte ki példaként, mindennapjaink reménytelenségében. Jelen volt a római katolikus egyház képviseletében Döbrőssy Tünde hitoktató. Köszönetemet fejezem ki Szabó Szilárd igazgató úrnak, aki lelkiismeretes házigazdaként fogadott bennünket, s a szervezésben mindenkor nagy segítségemre volt. Igen szimpatikus volt számomra a facsemete felszentelése/megáldása, az emléktábla leleplezésének előkészítése, a jelképes megöntözéshez egy szép mázas kancsó odahelyezése, amelyből jelképesen rajtam kívül megöntözték a facsemetét a jelenlévők, tanárok és a diákok képviselői. Szép, felemelő és megható volt ez a kis ünnepség Sajnálom, hogy japán barátaink, elfoglaltságuk miatt most nem tudtak velünk lenni. Lélekben mindannyian kezet szorítottunk velük is.

Növekedjen ez a facsemete naggyá, jelképezze a két nagyszerű, igen tehetséges nép kapcsolatát, barátságát. Őrizze és ápolja ezt méltósággal Enying város tiszteletreméltó lakossága!- fejeztem be mondandómat.